Városlátogatás

Kalocsa

Kalocsa, a Közép-Dunamente patinás, hangulatos kisvárosa szinte egyidős a magyar államiság történetével s évszázadok óta a magyar katolicizmus egyik fellegvára. Szinte felbecsülhetetlen értékű vallásos emléknek ad otthont a város, melyeket az ide látogatók az Érseki Kincstárban, Érseki Könyvtárban és a Főszékesegyházban tekinthetnek meg.

 

A vidék méltán híres kézművességéről és népművészetéről, melyről a Népművészeti Tájházban szerezhetnek tanúbizonyságot az érdeklődők.

 A fűszerpaprika világhírűvé tette ezt a piciny alföldi várost, ismerje meg Ön is a „piros aranyat”.

 

Tájház

Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra, a mai múzeum épületét. A ház mintegy 200 éves úgynevezett „partos ház”, melynek első három helyisége eredeti formájában mutatja be a régi paraszti életet, míg a valamikori kamra helyén egy kis kiállítás keretében kísérhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését. Dombra építették a lakóépületet, így a Duna közeleségéből adódó esetleges árvíz esetén védve volt. Vályogból épült a ház, amely télen a meleget tartotta, nyáron pedig hűvöst adott. A tetőt náddal fedték, a kéményen a kereszt pedig az egyház hatalmát hirdette.

 

Világhíres a kalocsai hímzés, a csipkéhez hasonló riselin, a tojás-, a bútor- és falpingálás. Hazánkban egyedülálló módon itt pingálják az asszonyok a lakószobák falát, a házak tornácát. A kalocsai hímzés és pingálás is egyaránt szabadrajzos, sablonok nélkül készülnek a méltán híres motívumok. Számos író, előrajzoló asszony vált híressé, világszerte ismertté. Ezeknek a népi kismestereknek az örökségét is próbáljuk vendégeink számára bemutatni, megismertetni.

 

Paprikaház

Kalocsa város egyik híressége, a „piros arany”, a paprika. E rögös utat bejárt fűszernövényt mi magyarok a törököknek köszönhetjük. A hódoltság idején behozott növényről a Kalocsán és környéken élők felismerték, hogy a környék éghajlata, napsütéses nyarai és földjei kiváló alapot szolgálnak a növény termeléséhez. Így történhetett meg az, hogy Törökországban szinte már alig használják ezt a csodálatos fűszernövényt, ugyanakkor Kalocsa nevével egybeforrva világhírűvé hungarikummá vált.

A paprikás ételek sokszínűségének, egyediségének, páratlan szín- és ízvilágának köszönhetően a paraszti étkezési kultúrából eljutott az arisztokrata konyhákig. Ma már elképzelhetetlen a magyar konyha a paprikás ételek – a gulyás, pörköltek és egyebek – nélkül.

A Paprika Ház mutatja be a világhírű „kalocsai piros arany” sikertörténetét. A Paprika Ház szemlélteti a fűszerpaprika múltját, termelését, felhasználását. A kiállítások a Kalocsa és környéke hagyományos paprikatermelésének egyes munkafolyamatait, munkaeszközeit mutatja be a látogatóknak. Olyan hagyományokkal ismerkedhetünk meg, melyek ma is jellemzik a Kalocsa környéki falak paprikatermesztését.

A palánta nevelés, kiültetése, kapálása, tolóekézése, kézi szedése az évszázadok alatt kialakult módon és eszközökkel történik. A kézi feldolgozás egyes állomásai, szárítás, megtörés, „csipkedés” és darálás, hagyományokat őriznek, s egyben garanciát is jelentenek a minőségi fűszerpaprika – az igazi hungarikum előállítására.

 

Hajós

A sváb nemzetiségi kultúra ápolása, a pincék hűvösében érő tüzes borok, az Európában építészeti unikumnak számító másfél ezer pincéből álló település kellemes órákat tartogat a különleges élményekre vágyó turisták számára.

A pincefaluban ahol csak a bor "lakik", ugyanakkor a szorgos hajósi gazdák családi ünnepeik, vigasságaik színtere, s évtizedek óta úticélja a jó borok, a közvetlen emberi kapcsolatok kedvelőinek.

A történelmi hajósi borvidék híres borai a cabernet sauvignon, a kadarka, a zweigelt és a chardonnay. A pinceszeri séta, a sváb gombos harmonika, a jó hajósi borok, és az itt élők vendégszeretete sajátos miliőt kölcsönöz a falunak.

Az itt eltöltött időt színesítheti, a sváb kultúra megismerését segíti a hajósi Német Nemzetiségi Tájház megtekintése. A Tájház berendezésével, kialakításával hívatott a sváb ősökre oly nagyon jellemző pedantériát, tisztaságszeretet és az otthon melegét bemutatni.

 

Szekszárd

Bármely irányból közeledünk a városhoz, megkapó látvány a lankás domboldalakról lekúszó utcák, terek képe. Szekszárd méltán híres borkultúrájájáról, melyet a gyalogszerrel bejárható nevezetességek megismerése után bátran próbáljunk ki.

A borvidéken túlsúlyban vannak a kékszőlők, melyek közül meg kell említeni a kékfrankost, kadarkát, zweigeltet, merlot, cabernet sauvignont és cabernet franc-t.

Pécs – Kultúra és mediterrán hangulat

A város szinte pezseg, nem győzünk válogatni a kulturális kavalkádból. Gyalogos városnézésünk során útba ejthető a Barbakán, a Bazilika, a Dzsámi, a Zsolnay-kút, az Ókeresztény sírkamrák, csakúgy, mint a Vasarely Múzeum vagy a Zsolnay Múzeum.

Ha pedig elfáradtunk sétánk során, pihenhetünk a hűs Püspöki Pincészetben egy pohár jó bor mellett.

 

Mohács – „A busók földje”

Magyarország egyik legrégebbi települése egész évben jó úti cél a kikapcsolódni vágyó, illetve a történelem, a gasztronómia és a kultúra iránt érdeklődő vendégek számára. A természetvédelmi területek ölelésében fekvő soknemzetiségű kisváros a Duna-partjának látványával, épített örökségével és mediterrán hangulatával lenyűgözi vendégeit.

A „busók” földjén járók bepillantást nyerhetnek a múltba, és a mindennapokba a történelmi emlékhelyek, a Fogadalmi Emléktemplom, a Városháza, a vízimalom, a Busóudvar és a múzeum megtekintésével.

A településen a hagyományos kulturális értékek gondozása mellett komoly hangsúlyt fektetnek az öko- és az aktív turizmusra is. A gyalogos, kerékpáros és vízi túraútvonalak kiépítésével, a kajak-kenu- és a kerékpárkölcsönző működtetésével könnyen megközelíthetővé és bejárhatóvá vált a Duna-Dráva Nemzeti Park területe, ezzel is színesítve a környék nyújtotta kikapcsolódási lehetőségeket.

Mohács az ország és egyben az Európai Unió dunai határkikötője a jól kiépített infrastrukturális lehetőségeknek köszönhetően könnyen megközelíthető, bármilyen közlekedési eszközt is válasszon az utazó.

 

Villány – „A borok városa”

 Villány ősidők óta lakott település. Először a kelták, majd a rómaiak és a rácok lakták e vidéket. A Villányi hegység kelet-nyugati elhúzódó fekvése következtében déli kitettségű. Klímájában mediterrán hatás érvényesül, aminek köszönhetően évi 2000 óra fölött van a napsütéses órák száma, ugyanakkor az Atlanti óceáni és a kontinentális éghajlat is elő-elő fordul.

A terület kiválóan alkalmas szőlőművelésre (és borkereskedelemre), melynek gyökerei a 18. században betelepített „dunai” svábokhoz köthetőek, akárcsak a filoxéra elleni hatékony védekezés is (Teleki Zsigmond). Napjainkban, Villányban közel 200 család foglalkozik valamilyen formában borértékesítéssel illetve vendéglátással, illetve több helyi borász is elnyerte már az „Év borásza” díjat.

A gasztronómia és a bor gyengéd násza teszi igazán felejthetetlenné a látogatást a Villányba látogatók számára.